A megszabadulás:
A Sant Mat, mint minden igazi spirituális ösvény, a tudat átalakítását tekinti alapvető céljának. A megszabadulás vagy megváltás az egótól való megszabadulást és a Forrással való eredeti egységünkhöz való visszatérést jelenti.
A Sant Mat keresője három segítő tényezőt kap útján: a meditációt, az önvizsgálati naplót és a satsangok tanításait.
A satsang a Mesterek tanításait ismerteti meg velünk, és azt, hogyan tudjuk a tanításokat beépíteni a mindennapi életünkbe, azaz maradéktalanul megélni őket és általuk emberré válni.
A napló az emberré válásunkhoz a legnagyobb segítség. Az önvizsgálat és a hibáink kiküszöbölése révén segít megismerni magunkat, az önismeret pedig elvezet az istenismerethez.
Ami a meditációt illeti, elsősorban a megszentelődésünket, azaz a bennünk levő isteni megismerését célozza, de alapértelmezésben és a kezdeti állapotban szintén az emberré válásunkhoz segítség.

 

 

 

Elmélet és gyakorlat:
A meditáció, a napló írása és a satsangon való részvétel mind gyakorlati részei valaminek, ami elméleti és a tudatra vonatkozik. Vagyis: mindhárom praxis.
Mi a hozzájuk tartozó elmélet, amiért e gyakorlatok végzését elvállaltuk? És mi a közvetlen célja e gyakorlatoknak?
Az elmélet a szent könyvekben, a spirituális hagyományban és a mítoszokban rejlő tanítás az eredeti egységről. Az Isten vagy istenek (a többes szám ne tévesszen meg senkit, az úgynevezett több-istenhit az egyetlen Isten megnyilvánulási formáinak sokaságát jelentette) és az ember egységét minden hagyomány megőrizte és tanította.
A gyakorlatok célja: a tudatunk átalakítása. A tudat átalakítása azért szükséges, hogy a Sant Mat elméleti alapvetéseit megértve képesek legyünk átformálni az életünket, vagyis a jelenben éljünk, és a szellemi tapasztalásokon keresztül eljussunk a megszabadulásig.

Mit tanít a Sant Mat?
Az összes többi igazi szellemi ösvénnyel együtt azt tanítja, hogy mi, emberek korszakok óta elszakadtunk az eredetünktől: a Szeretet Óceánjától, Istentől. S mivel az Istentől való elkülönültség transzcendens létünket szinte a nullára csökkentette, a különválást nem lehet világi szinten meggyógyítani!
Az önmegvalósítás világi útjai az egót növelik csupán, hiszen mind a kis énnel foglalkoznak, vagyis avval, hogyan legyen az elkülönült lény, akivel nem-tudásból összetévesztjük magunkat, sikeres, boldog és elégedett. A Sant Mat ezzel szemben kimondja, hogy a kis én szintjén a gyógyulás lehetetlen, mert az isteni Énünk vagy a mélymagunk, önvalónk (Self) felismerése és megvalósítása nélkül soha nem lelhetünk békére, boldogságra, üdvre, hiszen eredetünk alapvetően isteni. A különválás megszüntetéséhez pedig eredetünk megtalálása, valamint a végső hazatérés szükséges.
Isteni Énünk megismeréséhez és megvalósításához az élő Mester által végzett beavatás szükséges, amelynek alkalmával elkülönült lelkünket a Mester visszaköti az Összlélekhez, ezáltal lehetővé téve a napi gyakorlás révén a visszatérés megkezdését. A napi gyakorlás a lélek két elfeledett tulajdonságát, a belső látás és a belső hallás képességét eleveníti meg. Ezek segítségével tanuljuk meg akaratlagosan elhagyni a testünket, és végigjárni a belső síkokat. Ha életünk anélkül múlik el, hogy megkaptuk volna a beavatást, elmulasztottuk azt az egyedülálló lehetőséget, azt a ritka alkalmat, ami lehetővé teszi az újjászületések végtelen ciklusából való megszabadulásunkat.
A tanítás tartalmazza, hogy mindaz, amit hallunk a satsangokon, illetve olvasunk a Sant Mat irodalmában, nem mendemonda, hanem az e világon élt és élő, emberi alakban megjelenő Mesterek tapasztalásaiból származik, mely tapasztalatokra mi is szert tehetünk a beavatástól kezdődően. Ehhez a Mesterünk iránti rendíthetetlen hitre, bizalomra és szeretetre van szükségünk, valamint napi önvizsgálatra és meditációra, ami kemény munkát jelent. A Mester azt kéri tőlünk, hogy teljes szívünkkel figyeljünk a tanításokra, és éljük meg, vagyis építsük be életünkbe azokat. Életünket formáljuk át az elmélet alapján, és minden elméletet tegyünk gyakorlattá!
A tanítás lényege röviden ennyi, a megvalósítás viszont egész élettartalmunk alatt zajlik. Sikerünk a fogékonyságunkon, valamint a befektetett munka mennyiségén, minőségén és intenzitásán múlik - mint minden más munka sikere. A megvalósításnak két lépcsőfoka van, az első az emberré válás, a második a szentté válás. Mindkettő a Mester segítségével és vezetésével történik.
A kis én tulajdonságai és értékrendje világi és a világhoz kötött, vagyis alapvetően különbözik az isteni Én tulajdonságaitól és értékrendjétől, de legfőképpen ezen értékrend csúcsától, aki maga az Istenség. Talán érthetőbbé válik az előző mondat, ha a Sant Mat kategóriáit a Védanta elnevezéseivel összehasonlítva ábrázoljuk:

Hierarchiák: (a Védanta elnevezései szerint)		Tulajdonságaik: (a Sant Mat elnevezései szerint)	Simran szava: (a Sant Mat síkjai, azok urai)
Az Istenség,	Nirguna Brahman: a tulajdonságok (gunák) nélküli Saguna Brahman: a tulajdonságokkal (gunákkal) rendelkező	Anami: Megnevezhetetlen Agam: Megközelíthetetlen Alakh: Láthatatlan Sat Purusha: az Igaz Szellem, a Teremtő	5.
Az isteni Én,	Atman: tulajdonságai: amelyeket alapvetően meghatároz:	a tisztaság a nem-ártás az őszinteség a szeretet és a szolgálat, a félelem nélküliség és a rendíthetetlenség.	4.
A szupramentális én, amely: a Buddhi eredete és kvintesszenciája, égi mása			3.
A mentális én, amely az Ahamkára vagy ego eredete és kvintesszenciája, égi mása			2.
Az asztrális én, amely a Manasz eredete és kvintesszenciája, égi mása			1.

 

A kis én, az ego részei:

a (tényleges) Buddhi:	az intuitív intellektus: megismer, megkülönböztet, a tudat legmagasabb része
a (tényleges) Ahamkára:	az én-tudat, az ego-tudat: tudatommal én teremtem saját valómat; magamat, s mindazt, ami körülvesz és ami bennem van
a (tényleges) Manasz:	az elme a testet és a finomtestet érzékeli, s az érzékelést feldolgozza, ez a tudat legalacsonyabb része
tulajdonságai:	a vágy, a harag, a kapzsiság, mohóság, a ragaszkodás, kötődés és az egoizmus,
alapvető mozgatója	a félelem.

 

 

 

 

 

 

 

Aki megismer bennem, az a tudat, de a tudati megismerés az egyetemes tudat síkján véget ér; aki spirituálisan tapasztal bennem, az a lélek, és tapasztalása mind önmagára, mind visszaútjának állomásaira, a síkokra, mind pedig az Összlélekre vonatkozik – tanítja a Sant Mat.

Miért megyünk a Mesterhez?
Ennek a leggyakoribb két oka:

• Többé-kevésbé rendben vagyunk magunkkal, de szabadulni akarunk a problémáinktól (szegénység, betegség, öregség, halál), ezért a Mesterhez folyamodunk segítségért és tanításért. Vagyis elsősorban nehézségeink megkönnyítése, világi ügyeink rendbetétele és a problémák kezelésének megtanulása miatt megyünk a Mesterhez, és csak másodsorban célunk a szellemi tanítás megismerése és megtapasztalása.
• Egyáltalán nem vagyunk rendben magunkkal, ezért szabadulni akarunk a földi világtól, azaz a transzcendencia ürügyén és a szellemi tanítások alkalmazása révén akarunk távozni innen, nem véve figyelembe, hogy az átlépéshez először teljessé, egésszé/egészségessé kell tenni magunkat. Az a téveszménk, hagy a spiritualitást egyfajta menekülésnek használjuk a világi életünk nehézségeinek elvállalása és megoldása helyett, pedig a tanításban számtalanszor találkozhatunk olyan jellegű állításokkal, hogy nem menekülhetünk el a kötelességeink elől, nem vonulhatunk a dzsungelbe stb. Természetesen a terheinket ilyenkor még inkább szeretnénk áttenni a Mesterre, hiszen sem a magunkkal való szembesülést, sem a földi életünk rendbetételét nem vállaljuk.

A Mester tisztában van esendőségünkkel, gyengeségeinkkel, s isteni könyörületességében ezért tűzi ki számunkra a kettős programot: az emberré válás és a megszentelődés programját, Az emberré válás folyamán kell megértenünk és elfogadnunk önmagunkat és életünket, sorsunkat. A szentté válás a szellemi ösvényen történő tényleges előrehaladás, amely a testből való kilépéssel kezdődik, s a test akaratlagos elhagyásának megtanulásával, valamint a belső síkok megismerésével, s az azokon való haladással folytatódik a hazaérkezésig, vagyis a Mennyek Országába való visszaérkezésig.
Mindkét fokozat feltétele: teljes tudatosodásunk, azaz egy olyan tudati átalakulás, amely minden tudattartalmunkat: nevezetesen a gondolatainkat, az érzelmeinket és az akaratunkat érinti.
A meditáció sikere, amely átlépést jelent egy magasabb tudatállapotba, elsősorban a Mester kegyelmén, másodsorban fogékonyságunkon, és rendszeres, kemény munkánkon múlik.
A többi segítő tényező, mint a meditáció (simran és bhajan) végzése, az önvizsgálati napló vezetése és a satsangok látogatása leginkább a szándékunkon, akaratunkon múlik.
A meditáció végzése a nap 24 órájának egy tizedére vonatkozik, a simran végzése viszont a nap 24 órájában ajánlatos, mert általa tudjuk negatív és világi tudattartalmainkat lecserélni.
A napló vezetésekor: a másokkal és az önmagunkkal szemben elkövetett vétségek tudatosítása és lejegyzése ugyanolyan fontos, mint a meditációval töltött idő vezetése. Ezek (mármint a meditáció időtartama és intenzitása, valamint a hibáink) ugyanis arányban álinak egymással.
A satsang látogatása a tanítás megismerésének és megértésének kulcsa.

Teljessé válásunk hármas természetű:

• fizikai
• asztrális
• mentális.

Fizikai egészségünk a táplálkozáson és testmozgáson kívül nagy mértékben múlik a tudattartalmainkon, azok jellegén.
Érzelmi, asztrális egészségünk érzelmi működéseink megismerésén és feltisztításán múlik, valamint a szeretet, a bizalom, a megbocsátás, az öröm és a béke intenzív megtapasztalásán és gyakorlásán.
Gondolati, mentális egészségünk alapja: a spirituális tanítás, számunkra főként a Sant Mat elméleti alapvetéseinek megismerése, befogadása és mindennapi életünkben való alkalmazása. Koronája: a napi meditáció.